A következő 4 napunk a következőképpen telt el:
Reggel 7 órakor keltünk, aztán 9-től 11-ig próbáltunk. Utána elmentünk ebédelni, pihentünk egy kicsit, aztán 15 órától 17 óráig újra próbáltunk. Mire visszaértünk a hotelba, és végeztünk a vacsorával, nem maradt energiánk semmire, úgyhogy 8 óra körül már aludtunk.
Mindketten nagyon szeretnénk megnyerni a mai bajnokságot, hiszen ha sikerül, kijutunk a világbajnokságra, ami 2 hét múlva lesz Rómában. Jay egészen biztos a sikerben, mert eddig minden versenyt, amin elindultunk, megnyertünk (2 kivételével, de nem baj, mert ezüst érem is kell.). Volt egy elég nehéz időszakom apa halála után, de azóta összeszedtem magam, és mindent beleadok a táncba. Tudom, hogy Ő is így akarná. Talán jobban vágyott a sikeremre táncosként, mint én magam.
Ott álltunk a fellépő ruhánkban.. Jay és én. Már csak percek választottak el attól, hogy megmutathassam apának (aki fentről figyel), mire is vagyok képes. Sokszor felmerült bennem a gondolat, hogy abba kéne hagynom a táncot, de egy a fejemben visszhangzó szavak, melyek apától származtak, nem engedték. "A tánc a hivatásod."
-Caroline Wilson, és Jason Gilbert!
A szívem hirtelen hevesebben kezdett verni. Tudom, hogy most nem szabad másra gondolnom, csak arra, hogy minden lépés a helyén legyen. Minden mozdulatomnak tökéletesnek kell lennie.
Kiálltunk a színpadra, és mindent beleadtunk. Minden lépés a helyén volt, minden mozdulatunk tökéletesen összhangban volt. Mikor végigtáncoltuk a koreográfiát, meghajoltunk, és lesétáltunk a színpadról.
-Csodálatos voltál Caroline! -emelt fel Jay, aztán megcsókolt. Szorosan átöleltem. Néhány másodperc múlva újra éreztem a padlót a lábaim alatt.
-Tényleg jó volt. -hallottam magam mögül. Jay még mindig nem engedett el, szorosan átölelt. Amikor meghallottam a számomra valahonnan ismerős fiúhangot, hirtelen még erősebben kezdett szorítani, és volt egy olyan érzésem, hogy ha ölni tudna a szemeivel, most biztos megtenné. Nagy nehezen kiszabadítottam magam a szorításából, és megfordultam. Valahonnan ismerős volt a fiú, de hirtelen nem tudtam hová tenni, ezért kérdőn néztem rá.
-Nem emlékszel rám? -kérdezte meglepett arccal. Megráztam a fejemet, erre elmosolyodott. -Pár napja megdobtál egy kiflivel a Trafalgar Square-n. -mondta.
-Áá, szóval te vagy az... -motyogtam. A legkevésbé erre a bunkó celebre voltam kíváncsi. Azt sem értettem, hogy mit keres itt.
-Most, hogy minden versenyző sorra került, következzen egy kis meglepetés! -hallottuk a mellettünk álló hangszóróból. - Nagy tapsot kérünk, mert eljött ide 5 fiú. A színpadon a One Direction! - ezután hatalmas sikítozás, és tapsvihart hallottunk a nézőtér felől. Pár másodperc múlva megjelent még 4 fiú: Egy szőkésbarna hajú, egy fekete, egy barna, és egy szőke. A szőke hajú srác is ismerős volt, és már beugrott, hogy honnan. Ő kérdezte meg amikor eleredt az eső, hogy hazavigyen-e. Rám mosolygott, aztán a kiflis srác csatlakozott hozzájuk, majd kifutottak a színpadra, és énekelni kezdtek. Nem tagadom, hogy eléggé tetszett, ahogy énekeltek. Megállapítottam, hogy nem angol celebek voltak, hanem tényleg tehetségesek, és megérdemlik a hírnevet, bár nem ismertem a többi dalukat, de ez nagyon megtetszett. Jay fintorogva bámulta őket, én pedig elmosolyodtam, és hozzá bújtam.
-Visszamegyek az öltözőbe. -jelentette ki morcosan, és elindult.
-Jó, én még maradok egy kicsit. -kiabáltam utána.
-Persze, dicsérgesd csak ezeket az éneklő majmokat. -morogta elég hangosan, aztán felgyorsultak a léptei. A szemeimet forgatva néztem utána. Hirtelen elhallgatott a zene, a fiúk befejezték az éneklést, majd nagy tapsvihar közepette lejöttek a színpadról. A szőke hajú srác egyenesen felém jött.
-Nem gondoltam, hogy itt találkozunk... -mondta.
-Hát, én sem számítottam erre. -vallottam be, mire ő elmosolyodott.
-Egyébként Niall vagyok. -mutatkozott be. -Téged hogy hívnak?
-Caroline. -mosolyogtam rá.
-Oh, persze.. hallottam a neved.. csak elfelejtettem. -pirult el.
-És ki az arrogáns haverod? -mutattam a göndör hajú fiúra, aki kiakadt egy darab kifli miatt.
-Miért arrogáns? -kérdezte meglepődve.
-Múltkor, Trafalgar Square-n elég szépen leosztott, amiért véletlenül megdobtam egy darab kiflivel. Csak a galambokat etettem..
-Ne is törődj vele. Aznap nem volt túl jó kedve.. próbára siettünk, de akadt egy kis bonyodalom.. a rajongók.. de mindegy. Szóval Ő Harry. -magyarázta kedvesen.
-Értem. Örülök, hogy találkoztunk Niall, de azt hiszem, hogy jobb, ha most megyek.. a barátom már vár. -köszöntem el tőle.
-Igen..persze. A barátod. Menj csak, szia! -motyogta, aztán rámosolyogtam, és elindultam az öltöző felé. Út közben elővettem a telefonomat, és beírtam a Google-be, hogy 'One Direction'. Annyit sikerült ilyen rövid idő alatt megtudnom, hogy 2010-ben tűntek fel az angol X-Faktorban egyenként, de Nicole Scherzinger javaslatára megalakult az együttes. Elég sokáig meneteltek a tehetségkutató műsorban, megszerezték a 3. helyezést. Nemrég jelent meg első albumuk Up All Night címmel.
Mikor beléptem az öltözőbe, Jay éppen telefonált. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, és leültem a kanapéra.
-Minden versenyzőt megkérek, hogy fáradjon a színpad mögé, eredményhirdetés következik. -hallatszott a hangosbemondóból. Jay gyorsan elköszönt a vonal másik oldalán lévő embertől, ledobta a telefonját az asztalra, megfogta a kezemet, és maga után húzott.
Izgultam, de tudtam, hogy minden úgy történik majd, ahogy lenni kell. Ahogy apa is szeretné. Egy kis idő múlva a dobogó két alsó foka már foglalt volt. Jay megszorította a kezemet, és a fülembe súgta, hogy "Pár másodperc múlva ott fogunk állni, legfelül."
Abban a néhány másodpercben lepergett előttem az első versenyünk estéje. Ahogy táncoltunk, és ahogy aznap nézett rám Jay. Valahogy más volt az a tekintet, mint az előtt. Aztán nyertünk. Itt kezdődött minden. Nemsokkal később pedig véget ért valami.
Elhessegettem a gondolataimat, és bár ezen sosem lépek túl, apára gondolva melegség öntött el, és elmosolyodtam.
"Pár másodperc múlva ott fogunk állni, legfelül."
-Értem. Örülök, hogy találkoztunk Niall, de azt hiszem, hogy jobb, ha most megyek.. a barátom már vár. -köszöntem el tőle.
-Igen..persze. A barátod. Menj csak, szia! -motyogta, aztán rámosolyogtam, és elindultam az öltöző felé. Út közben elővettem a telefonomat, és beírtam a Google-be, hogy 'One Direction'. Annyit sikerült ilyen rövid idő alatt megtudnom, hogy 2010-ben tűntek fel az angol X-Faktorban egyenként, de Nicole Scherzinger javaslatára megalakult az együttes. Elég sokáig meneteltek a tehetségkutató műsorban, megszerezték a 3. helyezést. Nemrég jelent meg első albumuk Up All Night címmel.
Mikor beléptem az öltözőbe, Jay éppen telefonált. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, és leültem a kanapéra.
-Minden versenyzőt megkérek, hogy fáradjon a színpad mögé, eredményhirdetés következik. -hallatszott a hangosbemondóból. Jay gyorsan elköszönt a vonal másik oldalán lévő embertől, ledobta a telefonját az asztalra, megfogta a kezemet, és maga után húzott.
Izgultam, de tudtam, hogy minden úgy történik majd, ahogy lenni kell. Ahogy apa is szeretné. Egy kis idő múlva a dobogó két alsó foka már foglalt volt. Jay megszorította a kezemet, és a fülembe súgta, hogy "Pár másodperc múlva ott fogunk állni, legfelül."
Abban a néhány másodpercben lepergett előttem az első versenyünk estéje. Ahogy táncoltunk, és ahogy aznap nézett rám Jay. Valahogy más volt az a tekintet, mint az előtt. Aztán nyertünk. Itt kezdődött minden. Nemsokkal később pedig véget ért valami.
Elhessegettem a gondolataimat, és bár ezen sosem lépek túl, apára gondolva melegség öntött el, és elmosolyodtam.
"Pár másodperc múlva ott fogunk állni, legfelül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése