Jaynek igaza volt: Pár másodperc múlva ott álltunk a dobogó legfelső fokán. Hatalmas kupát, és virágcsokrot tartottunk a kezünkben, mosolyogtunk a kameráknak.. pont mint 5 éve. Azzal a különbséggel, hogy most nem volt itt anya, hogy minimum 50 képet készítsen rólunk. Nemsokára tudatosult bennem, hogy 2 hét múlva Rómában a világbajnokságon fogunk táncolni. Hirtelen görcsbe rándult a hasam, és igyekeztem, hogy a megszokott mosolyt ez ne befolyásolja.
Mikor megszűnt körülöttünk a kamerák villogása, és a tömeg is eloszlott, leléptem a dobogóról, és az öltöző fel vettem az irányt. Amikor odaértem, magamra csuktam az ajtót, átöltöztem hétköznapi ruhába: szürke póló, 'Dance with me!" felirattal, egy sötétkék farmer, és egy tornacipő. A sminkemet lemostam, és csak kihúztam a szememet, majd egy kis szempillaspirál, és már kész is voltam. Egyszer csak Jay nyitott be.
-El sem hiszem, hogy megnyertük! 2 hét múlva irány Róma, és meg nyerjük a világbajnokságot! - kimondva még érdekesebb hatást gyakorolt rám a gondolat, hogy meg kell nyernünk a versenyt. Halványan elmosolyodtam, de nem értem el vele a kellő hatást. Jay arca komoly lett, és a szemembe nézett. -Valami baj van, Caroline? -kérdezte aggódva.
-Nem, nincs semmi, csak még egy kicsit sokkol a dolog, hogy ezt is megnyertük, és a következőt pedig.. meg kell nyernünk. -válaszoltam.
-Mi mindig győzünk! Ez sem lesz nehezebb, mint az eddigiek. -mosolyodott el, aztán átölelt.
-Jay... nekem most... friss levegő kell. Kimegyek egy kicsit, kiszellőztetem a fejemet. 5 perc, és jövök. -mondtam, majd kiszabadítottam magam a karjai közül, adtam egy puszit az arcára, és míg tanácstalanul nézett rám, kicsoszogtam az öltözőből.
A folyosón ismerős hangokat hallottam, ezért elindultam abba az irányba, amerről hallottam. Megálltam egy sarkon, és kilestem, hogy az ismerős hang nem másé, mint Niallé, és egy másik sráccal beszélget a bandából.
-Ismerem a fajtáját! -mondta a szőkésbarna hajú srác.
-Fajtáját? Szóval úgy gondolod, hogy Carolinenak fajtája van?! -kérdezett vissza Niall idegesen. A hasam ismét görcsbe rándult a nevemet hallva. De azért az érdekelt, hogy milyen 'fajtám' van...
-Igen. Az olyan lányok, akik tehetségesek, és a karrierük az első. Nincs helye másnak az életében, főleg nem a szerelemnek, ha pedig mégis, akkor ott van neki a partnere, akivel úgyis együtt vannak. -ez a válasz egy pillanatra elgondolkodtatott, és szemmel láthatóan Niallt is. Nem akartam, és nem is tudtam volna ezt megcáfolni. Igaza volt a fiúnak. A táncon kívül nem volt életem. Nem voltak barátaim.. egyedül Jay volt nekem.
-Caroline tényleg bámulatosan tehetséges...
-Igen, és nem fogja feladni ezt a szerelem miatt. Emlékszel Daniellere? Ő is táncos volt.. Először úgy tűnt, hogy szuperül működik kettőnk között minden..aztán 1 hónap múlva elutazott a világ egyik felére versenyre, én pedig a másikra turnéra.. sosem volt időnk egymásra.Amikor Ő ért rá, én nem, és amikor én, akkor Ő nem. Szerintem te is tudod, hogy ugyanez lenne a vége, ha Carolinenal kezdenél. -magyarázta kicsit szomorúan. El kellett ismernek, hogy tényleg nem a legvidámabb történet, amit valaha hallottam. Végül úgy döntöttem, hogy eleget hallgatóztam, majd megfordultam, de nagy ijedtségemre (és meglepetésemre) a hátam mögött a barna göndör hajú fiú állt.
-Remélem élvezted a műsort. -mondta mosolyogva, miközben a falnak támaszkodott.
-Nem igazán. -morogtam, és el akartam menni mellette, de ő elém lépett.
-Ki gondolta volna, hogy a One Direction tagjai ennyire szeretik a 'fajtádat'...
-Fejezd be, Larry! - mondtam idegesen, a tervezettnél hangosabban. Hirtelen lefagytam, aztán hallottam, ahogy Niall és a másik fiú erre jönnek, ezért gyorsan kinyitottam a legközelebbi ajtót, és belökdöstem Larryt, majd gyorsan becsuktam az ajtót, szerencsére épp idejében.
-Hú, ez tök romantikus! Csak mi ketten egy.. másfél négyzetméteres raktárban! Amúgy nem Larry vagyok, hanem Harry. -mondta önelégült mosollyal az arcán. Én csak a szemeimet forgattam, és eszembe jutott, hogy Jay már biztos vár. A helyiség, ahova elbújtunk, elég kicsi volt, szinte mozdulni is alig lehetett benne, főleg 2 embernek. Az egyik oldalon magas polc, a másikon vödrök, felmosók, seprűk.. olyan kis helyiség volt ez, mint a filmekben az a hely, ahol a takarítószereket tárolják, csak úgy látszik, hogy a valóságban kisebb hely is elég a tárolásra. Vártam még egy kicsit, aztán a kilincshez nyúltam, és megpróbáltam kinyitni az ajtót, de valamiért nem mozdult. Újra és újra lenyomtam a kilincset, és egyre erősebben toltam az ajtót, végül még húzni is megpróbáltam, hátha csak rossz irányba akartam kinyitni, de aztán Harry vigyorogva közölte, hogy az ajtót tolni kell. Már 2 perce toltam, és rugdostam az ajtót, amikor abbahagytam, és Harryre néztem.
-Igazán segíthetnél egy kicsit! -mondtam neki idegesen.
-Minek? Én élvezem ezt a helyzetet. -jelentette ki.
-Ez azért durva. -morogtam.
-Mégis mi? -kérdezte.
-Az, hogy első ránézésre egy tök aranyos, kedves, érzékeny fiúnak nézel ki.. közben meg csak egy önelégült bunkó vagy. -közöltem, aztán megpróbáltam elfordulni, bár a kicsi hely miatt először nehéz volt, de végül is sikerült. Kis idő múlva 2 kéz fonódott a derekam köré, én pedig teljesen leblokkoltam.
-Talán csak rossz oldalamat mutattam neked. Harold Edwrd Styles vagyok.. egy aranyos, kedves, érzékeny fiú. -suttogta, miközben a fejét a vállamra hajtotta. Kezdtem nagyon furcsán érezni magam. Nem érdekelt, hogy még nem engedett el, elkezdtem rugdosni az ajtót, és kiabálni, hogy 'Segítség!'. Harry végül sóhajtott egyet, aztán elengedett, én pedig tovább püföltem az ajtót, egészen addig, amíg egy gondnok végre ki nem nyitotta az ajtót. Gyorsan megköszöntem, hogy kiszabadított, aztán Harryt figyelmen kívül hagyva futottam vissza az öltözőbe, ahogy Jay idegesen fogadott.
-Elárulnád, hogy hol voltál ennyi ideig? -kérdezte.
-Én csak.. elszaladt az idő..
-Fogadok, hogy megint azzal a szőke vagy a göndör hajú sráccal voltál elfoglalva. -hiába volt igaza, úgy éreztem, hogy itt az ideje életemben először hazudni.
-Jaj Jay, dehogy! csak ittam egy kávét, aztán sétáltam egyet. Aztán megállított egy lány, és beszélgettem vele. -magyarázkodtam remélve, hogy elhiszi.
-Értem.. ne haragudj Caroline.. mostanában úgy érzem, hogy nincs minden rendben köztünk.. vagyis az elmúlt egy órában kezdtem el így érezni.
-Jay én...
-Ne! Ne mondj semmit, tudom, hogy hülyeség. -szakított félbe.-Csak nem bírnám elviselni, ha mi ketten... szóval már nem lenne olyan, hogy 'mi ketten'.. Szeretlek Caroline!- a szavai nyílvesszőként fúródtak belém. Furcsa érzés fogott el.. mintha én nem lennék képes ezt kimondani...
-Nagyon elfáradtam ma.. inkább menjünk. -mondtam halkan.
-Hát jó. -felelte Jay, majd felkapta a sporttáskáját, és elindult. Álltam még néhány másodpercet lebénulva, aztán erőt vettem magamon, és én is felvettem a vállamra a táskámat, és Jay után indultam. Még ki se értem az ajtón, amikor hirtelen előttem termett a szőkésbarna hajú srác, akivel Niall a 'fajtámról' beszélgetett. Valahogy nehéz feldolgozni, hogy a banda majdnem minden tagja imád másokat ijesztgetni.
-Szia, Liam vagyok. -mutatkozott be.
-Hello. bocs, de éppen megyek... -mondtam, aztán próbáltam elmenni mellete, de sikertelenül, mert Harryhez hasonlóan Ő is elém lépett.
-Ne siess annyira, nem kell félned tőlem.. nem vagyok olyan félelmetes..
-Nem erről van szó, csak mennem kell. A barátom - akit szeretek! - már vár. De gondolom az én 'fajtámról' nehéz elképzelni, hogy szeretem a barátomat, igaz? - támadtam neki idegesen, elfelejtve, hogy nem akartam senkinek elmondani, amit hallottam. Már szinte folyékonyan tudtam hazudni, minden szemrebbenés nélkül.
-A te 'fajtád' ? Várj.. te hallottad? -kérdezte meglepődve.
-Igen hallottam, és nem értek vele egyet. Nem az a kifogásom, hogy nem lenne időm a szerelemre, hanem az , hogy én tényleg szeretem a barátomat! -újra, és újra.. nem tudtam megálljt parancsolni a nyelvemnek, csak végre aludni akartam, és elfelejteni ezt a túlságosan furcsa napot. -És most bocsáss meg, de tényleg mennem kell! -mondtam, aztán elmentem mellette, de éreztem a hátamon a pillantását. Igazából ez a Liam érdekelt a legkevésbé. Fáradt voltam, és másra sem vágytam, mint egy ágyra, és apa xxl-es fekete pólójára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése