11.rész : Egy új kezdet

 Úgy volt, hogy anyával, és Bobbyval ebédelek, de kaptam egy sms-t anyától, hogy nem tud szabadulni a munkahelyéről, úgyhogy majd bepótoljuk valamikor hétvégén. Nem igazán volt étvágyam, úgyhogy miután feltettem az új függönyömet, elmentem sétálni. Mivel nem ismertem a környéket, gondoltam, hogy üldögélek egy kicsit azon a padon, és nézem a szökőkutat. Nem tudom miért, de valahogy mindig megnyugtat az a hely. Rövid séta után végre élvezhettem a meleget, és ezt a gyönyörű, londoni napot.Egyszerűen nem tudtam félretenni a bűntudatomat, amiért otthagytam Harryt. Azt hittem, hogy végre egyedül lehetek egy kicsit, és a One Direction tagjait ma nem látom többet, de ez egy hatalmas tévhit volt. Alig ültem néhány percet egyedül, Zayn megint megjelent.
-Ha tudom, hogy állandóan itt fogsz üldögélni, nem mutatom meg neked ezt a helyet. -mondta, miközben helyet foglalt mellettem.
-Köszönöm, ez igazán kedves tőled. Nem csalódtam benned. -mondtam nevetve.
-Amúgy biztos nem akarod, hogy Harry tudja, hogy itt vagy? Egyre szomorúbb... már két órája bezárkózott a szobájába, és nem hajlandó kijönni, vagy bármelyikünkkel beszélni. -mondta Zayn, miközben elővett egy cigit.
-Tudja, hogy itt vagyok. Összefutottunk... -vallottam be.
-Akkor biztos nehéz neki... de még mindig nem értem... -előkotort a zsebéből egy öngyújtót, és meggyújtotta a cigit. - Nem gondolod, hogy beszélned kellene vele?
-Nem is tudom... lehet, hogy kéne. 
-Akkor mit szólnál ahhoz, ha miután elszívtam a cigit, elvinnélek hozzánk? Harry úgyis otthon van. -ajánlotta fel.
-Talán mégsem olyan jó ötlet... -tiltakoztam. Nem tudnék mit mondani neki.
-Szerintem ez egy nagyon jó ötlet. Tudod mit? Meg sem kell várnod, amíg elszívom. -mondta gyorsan, majd elnyomta a cigit, és kidobta a pad melletti kukába. Felállt, megfogta a karomat, és elkezdett vonszolni maga után. Nem kellett sokat gyalogolni, hamar oda értünk a házhoz. Zayn kinyitotta az ajtót, és beengedett. Levettük a cipőnket, és elindultunk felfelé a lépcsőn. A ház csak úgy, mint kívülről, belülről is nagyon barátságos volt, bár kicsit rendetlen. Ugyan mit is várok 5 kamasz fiútól, akik együtt laknak, ráadásul popsztárok? Ehhez képest egész rendezett volt az előszoba. Az emeleten Zayn megállt egy ajtó előtt, és kopogni kezdett, de nem válaszolt senki. Tovább kopogott -vagyis dörömbölt- egyre idegesebben. 
-Nyisd már ki az ajtót! -kiabált, és elkezdte rugdosni is azt a  szerencsétlen ajtót.
-Menj el! -hangzott a válasz.
-Nem megyek sehova, amíg ki nem nyitod az ajtót! Nagyon meg fogod bánni, ha nem jössz ki! Hoztam neked egy meglepetést! -győzködte Zayn, és rám nézett. Zavartam bámultam magam elé.
-Nagyon remélem, hogy piát hoztál! -hallottam Harry hangját, miközben a kilincs lenyomódott, és az ajtó kinyílt. Mikor meglátott, döbbent, fáradt fejjel meredt rám.
-Szóval nincs pia.  -állapította meg. 
-Én... sajnálom a délelőttit. Sajnálom, hogy nem tudtam befejezni... -kezdtem a bocsánatkérést. Egy pillanatra Zayn irányába néztem, aki zavartan figyelte, hogy mi folyik körülötte. 
-Szerintem innentől el tudjátok ezt rendezni nélkülem is. -mondta, aztán sarkon fordult, és lement a lépcsőn. Harry továbbra is engem nézett, de már tanácstalan arccal. 
-Tényleg sajnálom... nem kellett volna szó nélkül lelépnem. 
-Ha valakinek bocsánatot kéne kérnie, az még mindig én vagyok. Én hagytalak ott New Yorkban, én voltam az, aki  nem akarta észrevenni, ami nyilvánvaló. -hajtotta le a fejét, és elindult vissza a szobájába, majd intett, hogy menjek utána. Becsuktam magam után az ajtót, és körülnéztem. Nagyobb kupi volt, mint az előszobában, de még mindig nem az az elviselhetetlen fajta. Leült az ágyra, majd én is letelepedtem mellé. Egy darabig csöndben néztünk magunk elé, míg meg nem törtem a csendet.
-Én is téged. -mondtam.
-Tessék? -kérdezte kerek szemekkel.
-Ezt akartam mondani délelőtt is, csak nem tudtam befejezni... -Harry némán meredt rám, majd remegő kézzel megsimogatta az arcomat. Az arca közeledni kezdett felém, és pár másodperc múlva szája az enyémre tapadt. Karjaimat a nyaka köré fontam, és átadtam magam a pillanatnak.