Hello!:)
Szeretném megköszönni a kommenteket, jól esik, hogy írtatok!:) xx
Már 4 napja itthon voltam. Az érkezésünk napján nem csináltam mást, csak magamra zártam a szobám ajtaját, és aludtam. A következő 3 napunk szokatlanul lazára sikerült, nem próbáltunk annyit, mint amennyire először gondoltam. Mindketten fáradtak voltunk, úgyhogy a koreográfusunk igyekezett egy kicsit kímélni minket. Azt viszont előre megmondta, hogy mától vége a pihenésnek, és keményen kell dolgoznunk, ha meg akarjuk nyerni a világbajnokságot. Péntek reggel 8 órakor az ébresztőórámra keltem fel. Már csak 8 napunk van a versenyig, és 6 nap múlva indulunk Rómába - állapítottam meg fáradtan, aztán pár perc múlva kimásztam a puha ágyam melegéből. Tegnap kipakoltam az edzőcuccaimat a táskámból, és este már nem volt erőm újat bepakolni, azért gyorsan kinyitottam a szekrényt, és kivettem egy fekete cicanadrágot, egy fehér pólót, egy fekete,szürke,fehér csíkos lábszármelegítőt, és egy fehér balerina cipőt. Mivel kicsit késésben voltam, kivettem a szekrényből az első farmert, ami a kezembe akadt, és egy szürke pólót. Gyorsan elmentem tusolni, majd gyorsan készítettem egy halovány sminket, és lementem reggelizni valamit. Anya már elment, úgyhogy egyedül voltam. Kinyitottam a hűtőt, kivettem 2 tojást, és gyorsan összedobtam egy omlettet magamnak. Miután megettem, ittam egy pohár narancslevet, aztán gyorsan felszaladtam a szobámba a cuccomért, aztán magamra kaptam egy vékony dzsekit. Sietve bezártam magam után az ajtót, aztán elkezdtem futni a próbaterem felé. Sosem láttam értelmét a buszozásnak, vagy a taxinak, 15 perc alatt oda lehet érni a próbateremhez. Ha a Time Square-n nagy a tömeg, akkor kicsit több idő kell, hogy átjussak rajta, de általában meg tudom oldani ezt is. 5 perc múlva az említett helyre értem, és megdöbbenve fedeztem fel, hogy hatalmas a tömeg. Gondolkoztam, hogy kerülőt kellene tennem, de végül elvetettem az ötletet, és megpróbáltam átfurakodni a tömegen. Az egyik pillanatban ismerős hangok ütötték meg a fülem. Azt hittem, hogy csak képzelődöm, úgyhogy tovább furakodtam. Ahogy egyre beljebb értem a téren, egyre hangosabban hallottam az ismerős zenét, és egy csomó sikoltozó tinilány kitöréseit. A hang irányába kezdtem tolakodni, aztán ahogy elfogytak előlem az emberek, 5 ismerős arcot pillantottam meg. Tátott szájjal (nem szó szerint) álltam, moccanni sem tudtam a döbbenettől. Egyszer csak az a srác, akivel még nem beszéltem - azt hiszem, hogy Louisnak hívják - rám nézett, aztán Harryre, és elmosolyodott. Harry felém pillantott, aztán abbahagyta az éneklést, és elindult felém. Kerek szemekkel bámultam, ahogy felém közeledik.
-Szia Caroline, már hiányoztál! Régen találkoztunk. -üdvözölt, és szokatlan kedvesség csengett a hanjában.
-Ti... hogy-hogy itt? -kérdeztem. Csak ennyit tudtam kinyögni.
-Gondoltuk, hogy meglátogatunk, és a héten úgysincs más dolgunk. -vonta meg a vállát.
-Szóval nagy unalmatokban kitaláltátok, hogy New Yorkba repültök a hétvégére? -vontam fel a szemöldökömet.
-Tulajdonképpen.. igen. -válaszolta Harry egy mosoly kíséretében. -Na meg már majdnem egy hete nem szorultam be senkivel sehova, úgyhogy gondoltam, meglátogatlak, és esetleg beszorulhatnánk valahova egy vacsorára. Mit szólsz? -Hogy mit szólok? Szóhoz sem jutottam a meglepetéstől. Harry most randira hívott? Engem?Abban sem voltam biztos, hogy ez valóság. Jelenleg azt sem tudtam eldönteni, hogy rémálomba, vagy a legszebb álmomba csöppentem. Nyilván Harry észrevette, hogy nem tudok megszólalni, ezért megkérdezte még egyszer, de ezzel sem könnyített a sokkon. Gondolkoztam még egy kicsit, hogy mit mondjak neki, aztán belekezdtem a sokáig fogalmazgatott beszédembe:
-Harry.. nekem van barátom. Nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne. -igen, ezt fogalmaztam olyan sokáig.
-Akkor ne randi legyen, hanem csak egy baráti vacsora, azzal a céllal, hogy jobban megismerjük egymást. -egyezkedett. Ránéztem az órámra, ami mér 9.25-öt mutatott. 5 perc múlva ott kellene lennem a próbateremben, és még az út felét sem tettem meg. Utálok késni, mert Jay akkor egész nap kibírhatatlan. Harry úgysem hagyna békén, amíg igent nem mondok neki.
-Jó, legyen, de most mennem kell. -egyeztem bele.
-Kérek egy címet, és hétre érted megyek. - mondta mosolyogva. Elővettem gyorsan egy tollat, és egy cetlit, ráfirkantottam a címemet, a kezébe nyomtam, majd futni kezdtem, nehogy még többet késsek. Már 9.27 volt, úgyhogy nem fűztem sok reményt ahhoz, hogy nem kések el. Ahogy kiértem a tömegből, nagyon gyorsan kezdtem rohanni. végül 10 perc késéssel beértem a próbára, ahol Jay már idegesen járkált fel-alá.
-Bocs a késésért, csak feltartottak. -próbáltam mentegetőzni.
-Akkor talán hamarabb el kéne indulni, vagy lerázni az illetőt. Mégis ki volt fontosabb, mint a próba? -esett nekem Jay.
-Miért nem tudsz soha megérteni? Nem szoktam elkésni, 3 éve másodszorra fordult elő. Igazán nem értem, hogy mi bajod van, Jay!
-Inkább menj, és öltözz át, ne húzd tovább az időt! - parancsolt rám. Mielőtt megszólalhattam volna, Jay elfordult, ezért inkább becsoszogtam az öltözőbe, aztán átöltöztem. A hajamat összefogtam, és már indultam is vissza a terembe.
-Hol van Emily? -kérdeztem. Emily a koreográfusunk, és az edzőnk.
-Nem tud jönni, közbe jött neki valami halaszthatatlan, úgyhogy ma egyedül leszünk.
-Remek. -morogtam alig hallhatóan. Mióta megnyertük a legutóbbi versenyt Londonban, szinte kibírhatatlan. Nem könnyíti meg a dolgomat.
Próbáltunk kb 3 órát, aztán elmentünk ebédelni -külön-külön. Eddig mindig együtt kajáltunk, de ma nem. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belé. Mikor végeztünk az evéssel, még 3 és fél órát próbáltunk, aztán olyan fél 5 magasságában hulla fáradtan értem haza. Anya még mindig nem volt sehol. Felvonszoltam magam a lépcsőn, aztán lehuppantam az ágyra, és elaludtam.
-Hát te mit keresel itt? -kérdeztem fáradtan.
-Nem úgy beszéltük meg, hogy hétre jövök érted? -kérdezte, miután végigmért.
-Az előszobában lévő órára pillantottam: 7 óra múlt pát perccel.
-Ne haragudj.. csak nagyon fáradt voltam edzés után, és elaludtam.. egy kicsit. -vallottam be. -Felmegyek és rendbe szedem magam, addig gyere be, és nyugodtan kapcsold be a tv-t. Kérsz valamit inni? -vezettem a nappali felé. Leült a kanapéra,, és odaadtam neki a távirányítót.
-Nem köszi, de siess! -utasított. Bólintottam, aztán gyorsan felmentem a szobámba, és próbáltam Harry öltözékéhez hasonló stílusú ruhát választani. Egy sötét farmer volt rajta, egy fehér póló, és rajta egy fekete ing. Végül egy világos farmer, egy fehér, hosszított póló, egy farmer mellény, és egy fehér lapos talpú cipő mellett döntöttem. Gyorsan lezuhanyoztam, átmentem egyszer a reggeli sminkemen, és kibontottam a hajamat. Fújtam magamra egy leheletnyi parfümöt, aztán lesiettem Harryhez. Éppen valami zenecsatornát nézett.
-Mehetünk? -kérdeztem.
-Hűű! Nagyon jól nézel ki Caroline! -dicsért meg Harry, mire kicsit elpirult.
-Köszönöm. -én is elpirultam egy kicsit. Kikapcsoltam a tv-t, és elindultunk. Harry kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, majd Ő is beszállt, és elindultunk.
-Hova is megyünk egész pontosan? -érdeklődtem, miközben Ő az utat figyelte.
-Majd meglátod. -válaszolt, és oldalról rám pillantott.
-Áruld már el! -kérleltem kuncogva.
-Akkor nem lenne meglepetés. -ennek egyre inkább kezdett a megbeszéltek ellenére is randiszaga lenni. Azzal nyugtattam magam, hogy semmi olyasmi nem történhet, amit én nem akarok. Sikerült ellazulnom az ülésben, és az út további részében csendben bámultam ki az ablakon. Kíváncsi voltam, hogy végül is hová megyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése